A magyarországi németek disszimilációjának területi jellemzői

Szerzők

  • Tóth Ágnes
  • Vékás János

DOI:

https://doi.org/10.21543/Dem.59.1.3

Kulcsszavak:

németek, népszámlálás, identitás, disszimiláció

Absztrakt

A szerzők a 2001. és 2011. évi magyarországi népszámlálások adatainak összehasonlításával kiszámították, hogy a német nemzeti kisebbséghez kötődő személyek létszám- növekedése kistérségenként minimálisan milyen mértékben ered a disszimilációból. Német kötődésűeknek azokat tekintették, akik a népszámlálás nemzeti-etnikai kötődésre vonatkozó kérdéscsoportjának legalább egy kérdése esetében a németet jelölték meg. Disszimilánsoknak azokat a 2011. évi népszámláláskor magukat német kötődésűeknek vallókat tekintették, akik a 2001. évi népszámlálás során még egyetlen népszámlálási kérdés tekintetében sem vallották magukat a németséghez kötődőnek. A migráció hatásának kiszűrése érdekében vizsgálatukat csak a születésük óta azonos lakcímen lakó német kötődésűekre korlátozták, és az egyes születési évjáratok létszámának összehasonlításával végezték. Az eredmények szerint a disszimiláció minimális mértékének kistérségi mutatója nagy szórást mutat, de nem áll szoros korrelációban sem a kistérség, sem az általa lakott német kötődésűek alapvető mutatóival. A szerzők a kapott kistérségi disszimilációs mutatók alapján látják célszerűnek kijelölni azokat a terepeket, amelyeken további részletes társadalomszerkezeti és társadalomtörténeti vizsgálatokkal tárhatók fel a disszimilációval kapcsolatos oksági összefüggések.

##submission.downloads##

Megjelent

2017-01-23

Folyóiratszám

Rovat

Közlemények