Kivándorlás és szabályozása Kínában
DOI:
https://doi.org/10.21543/Dem.61.4.1Kulcsszavak:
kivándorlás, kivándorlásszabályozás, Kínai Népköztársaság, politikai fejlődésAbsztrakt
Az 1980-as évektől Kína lehetővé tette, hogy a lakosság egy szűkebb csoportja legálisan is elhagyhassa az országot. A kivándorlás akkor szoros irányítás alatt állt és gazdasági célokat szolgált. Korlátozás a Csing dinasztia kora óta jelen van, azonban az utóbbi két évtizedben egyre kevesebb formális elem gátolja a kiutazást és a kinntartózkodást, s a vezetés egyre rugalmasabban gondolkodik a kivándorlók gazdasági hasznáról; már nem csupán a szellemi tőke behozatalát, a közvetlen hazai befektetéseket, hanem a globális hálózat építését is szem előtt tartva. A kivándorlás Kínából mégis szerény, s a magas társadalmi státuszú csoportokra jellemző. Az elvándorlás nagyságát a befektetői csoportok és a diákság szerepének növekedése határozza meg. Ennek okai a hazai gazdaság bővülésében és a befogadó országok korlátozásaiban kereshetők. A diákság kivándorlásának kezdetét a „reform és nyitás” politikája jelentette, a kormány kifejezetten a szellemi tőke felhalmozását támogatta. Kínában különösen értékes a külföldön megszerzett diploma, noha a felsőoktatás fejlesztése elvben megoldotta az utánpótlást. A tanulási szándékkal kivándorlók jelentős hányada azonban ma sem tér vissza Kínába. A szakképzetlen vagy alacsonyan képzett fizikai dolgozók kivándorlását szorosan ellenőrzi a kormányzat, annak iránya és feltételrendszere a külföldi befektetések változásait
követi. Mára ugyanakkor jelentős liberalizáció zajlott le ezen a területen is.