A magyar demográfiai kutatások intézményrendszere az 1950-es évek végétől kezdve folyamatosan épült ki arra a színvonalra, amely az utóbbi két évtizedben jellemzi a kutatásokat, biztosítja azok koordinációját és publikációját.

Bár demográfiai kutatások sok helyen folynak Magyarországon (egyetemeken, a demográfiával határos tudományterületek kutatóintézeteiben, társadalomtudományi kutatásokkal foglalkozó vállalkozásokban és alapítványokban), a népességtudomány legfontosabb központja mind a mai napig a Központi Statisztikai Hivatal (KSH), illetve az annak felügyelete alatt működő Népességtudományi Kutató Intézet (NKI).

Az NKI jogelődjét, a Népességtudományi Kutató Csoportot a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Demográfiai Elnökségi Bizottságának kezdeményezésére a KSH elnöke (akkor Péter György) alapította. A kutatócsoport 1963-ban kezdte meg működését; innen számítjuk az NKI életkorát. A csoport 1967-ben kapott intézeti rangot, neve 1968. január 1.-től KSH Népességtudományi Kutató Intézet.

Az NKI létrehozását a népességtudomány iránt egyre növekvő társadalmi igények tették szükségessé. A demográfiai problémák Magyarországon már a 20. század elején a közéleti viták középpontjába kerültek. Az egyke, a paraszti társadalmon belül tapasztalható születéskorlátozás ténye a két világháború között élénken foglalkoztatta a közszereplőket. Az 1960-as években bekövetkezett – akkor világviszonylatban egyedülálló – termékenység-csökkenés, a “kicsi vagy kocsi” problémája újra nagy vitákat váltott ki. Ezen és más demográfiai folyamatok korai jelentkezése, nyilvánosságon belüli érzékelése kedvező körülményeket teremtett az intézményesüléshez.

Az intézet feladatköre a népességtudomány elméleti és gyakorlati művelése, ennek keretében alap- és alkalmazott kutatások végzése, a népesség és a népesedési folyamatok kutatása, a társadalmi-gazdasági fejlődés és a népesedés közötti kölcsönhatások, összefüggések tudományos feltárása és előrejelzése, a népesedéspolitika tudományos megalapozása, a demográfiai kutatás módszereinek fejlesztése. Az intézet tehát amellett, hogy államigazgatási intézmény felügyelete alatt áll, "akadémiai kutató intézeti" jelleggel is bír. Az MTA az intézetet hosszú időszakon keresztül folyamatosan jelentős anyagi támogatásban részesítette, az MTA Demográfiai Bizottsága pedig megkülönböztetett figyelemmel kíséri az NKI szakmai tevékenységét.

Az NKI az elmúlt negyven évben változó létszámú és összetételű kutatógárdával, időről-időre megújított tevékenységével hazai és nemzetközi szinten egyaránt ismert és elismert kutatási központtá vált. A közepes nagyságrendű kutató intézetek közé tartozik. Jelenleg a teljes munkaidőben foglalkoztatott kutatók létszáma 15 fő, két kutató részmunkaidős; a könyvtárosi, titkárnői, ügyintézői munkakörökben összesen nyolcan dolgoznak; további három kutató pedig az MTA által támogatott kutatócsoport tagjaként tartozik az Intézethez. A kutatók több mint fele minősített, 50 százalékuk 40 év alatti.